Álmos vagyok. E mese szül meg engem, anyám s atyám egyben, az álom mely a szemre száll, üt az óra, eljő a madár. S mikor elengedem, ki bennem nappal Ádámot játszik, előjön minden ős, noha nem is látszik, s teszi azt, ami a végtelenben dolga, alkot a Teremtő, alszik a szolga. Hadd pihenjen, legalább ilyenkor ne akarjon semmit, bízza Istenre, megteszi Ő, mit meg kell tenni... az álmodónak nem marad más, csak szeretni.
