Sárkányok járnak

Átszakadnak a gátak, hullnak kövei a mának, a víz mossa le szívünk felől őket, engedjük az elmenőket! Lassan kiürül medrünk, de benne maradnak a halak, repedező pikkelyüket addig szárítja a Nap, mígnem halból sárkány válik, tűzből tör elő mi a víz által ki nem válik! Izzó lángnyelvek csapkodnak felettünk, élet és halál egy fuvallat, ha a serpenyőn megmérettünk... átragyogja nap a Holdat!

Testvérem, Teremtő Atyánk fia! Ne még, ne állj Szent Györgyként hadba! Ha e sárkányt most legyőzöd, nem marad meg a barlang sem, mely termette ősöd, elporlad a szikla, mely az új világnak helyet adna! Nem a királylány, te vagy az áldozat, hol keresnéd a sárkányt, ha az is te vagy?!

Vízözön korát éljük újra, a szüzek maguktól ugranak a kútba, és táplálják a fekete sárkányt, de marad még nő a bárkán! Ki a sárkánynak nem a farkát fogja, megsimítja arcát és szelíden átviszi a Holdra. Kinek burkából újra királyi sarj fakad, kinek koronát tesz majd fejére a Nap! Közeleg a nap! A Nap!