Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2015. november 14., szombat

Kiáltás!

Fáj a szívem érted, könnyekkel küzdő hazám, meggyászolod, ki ártatlanul halt múlt éjszakán.
Siratod őket, de siratod magad is, hiszen lehetett volna áldozat magod is... gondolod, s míg gondolod észre sem veszed, hogy régóta az vagy már... kárhozott! Népek áradnak feléd, félelemet szülnek benned az örvénylő testek, nem is félsz, rettegsz! A kerítés csak testedet védi, a drótrácsokon átsiklik a félelem... már szívedet éri. Fiatal férfiak, nők és gyerekek, árvák és özvegyek, de egyikükben sem bízhatsz, már magadtól is félsz, mi lesz itt holnap?! 

Állj csak meg bátran lábadon! Állj úgy, mint mikor szélesre tártad kapudat nyugaton, s a személytelen hatalmat beengedted, még most sem látod, ő az ura, rabszolga lelkednek! A globális szellem észrevétlen radíroz le minden népet... téged is MAGYAR, hát nem érzed?! Most akadt egy nép, ki véresen szembeszáll, nem fog megalkudni, élet vagy halál! Addig öl, míg csak ölhet, mert ő látja azokat kiket a vágyálom öl meg. Nézd csak meg magad, miért élsz nap nap után, magad sem hiszed, hogy szabad vagy! Birkamód tűrsz és halsz drága népem, már magadban sem hiszel, Istenben rég nem. Azt hiszed, hősként véded Európát, pedig csak félsz... a lelkiismereted gyülekezik odaát. 

Vállald hát a sorsod, magyar! Állj meg a tükör előtt és nézz szembe magaddal! Ez a világ sosem lesz ugyanaz többé, választanod kell, áldozattá válsz, vagy végre felnőtté!? Mi kell még, hogy megértsd végre, nem tölteléknek jöttél kelet és nyugat szendvicsébe?! Kérd az úr kegyelmét és szabadítsd föl végre magad, ne másra nézz, kövesd Őt és mutatni fogja az utat! Ha valaki még megmentheti e világot az Te vagy és mindenki, ki az Úrtól áldott! Szent Korona csak a mi fejünk fölött ragyog... a Teremtő áldásával ELŐRE MAGYAROK!!! 

2015. 11. 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése