Nap, Hold

Egyik szemem a Hold, másik a Nap, bajszom alatt víz fakad. Áldás önti el a világot, hol örvénylő áradat jár sátáni táncot. Összemosódik lassan minden, mit külön teremtett az Isten. De a vastag iszapszőnyeg alatt, egyre duzzad egy mag… és már közel a nap, mikor az élet újra megfakad! A fény újra előtör, kit nem anyja szült, az jön először, és fején a fénynek koronája ragyog… elhozza a víz azt a napot!