Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2016. február 18., csütörtök

10. kép


Kezdetben a világ világa szabadon áradt, egyformán részesült belőle, ember, növény, állat. Aztán valahogyan mégis, volt ember, ki sötétbe vágyott… elszürkült az ég is. Világ világát sötétje oltotta, a keresztet magával vitte a pokolba. Ám a mélyben az életmag mégis megfogant, Álmos népe, a vízimadár hozta meg, s a felszínen fává lett, melynek odújában a szent ige rejtve van. Hiába másznak rajta sárkánnyá vált emberek, veszedelmes állapotú lelkek, ő csak dobog, dobog, életnek közepében el nem pusztíthatod. Szabadon árad messze a világnak, örökös virága ő a legszentebb tájnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése