Csillagok közt kavargó patás, legyek ló, vagy szarvas… bármi más, csak lelkem szép legyen! Szívemből indul az élet cseppje, mellső lábam szirma betakarja. Lefelé indulok, s láb leszek, de felfelé is növekedek. Nem, nem szárnyas állat, az kevés most, hol egy nemzetet várnak fiai Atillának! Nincs állapot, néptömegek jönnek most! Ide mozgás kell, nőjön növény hátamra, mi az égbe emel! Farkam is ezt táplálja, testem minden porcikája indul, repülés vágyja. Szellememből egy ág kihajlik, ez emel fel végre, visszatérek Sarkcsillag tengelyére! Virágom közepében ősi jegy éled, egy az Isten, s örökké éltet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése