Kosból tért a nagyév a Halakba, élet és halál vizét elválasztva. Kos testéből szállt fel a lélek madara, Mérleget tartó nyílon jutott a Halakba. Egy felében a Vízöntő közeleg, túloldalról talán Tigris, Oroszlán jelenik meg, s fogja Bika disznaját, Skorpió Szarvasát. Két egymásra merőleges tengely… erre tart az ember.
Másfelében Halaknak sokasága követi a Szüzet, de az megfordítja a Halat, mert Kost az követ.
Szomszédos hát a Szűz-Halak, Oroszlán-Vízöntő tengely, s e kettőt csak egy vékony Nyíl választja el.
Ezen száll a léleknek Turul madara, Nyilasnak útján, keskeny ösvényen tart Haza. Itt lesz hát az útja vége, Halak szeme a serkentő, teremtő és a lenyugvó, beforduló lélek tükörképe. De Halnak szeme a Vízöntő oldalán áll, szája csak, mi halált táplál.
S most itt vagyunk, ezer évek múlva, egykor erős turulunk a mag mélyére bújva. Tudtuk, igen tudtuk mindezt előre, ebből merítsünk, kapunk még erőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése