Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2016. február 18., csütörtök

2. kép




Kiömlött a kancatej, végigfolyt az égen a kumisz, ezt itta Hunor és Magor, ezen nőttem fel magam is. Egy ember fél ember… de két ember közt már ott van Isten, kettejük a templom, ha szellemük egy, lehetetlen nincsen. Megtörik kezükkel az ostyát, ujjaik hegyét mélyen bevágják, s a két test vére egy kupába hull, vízből bor lesz, ezt mondja az Úr. Örök hűséget fogadnak, testvér lesz a lélek, s immárteljessé válik a szellem, két fele egy arcnak, egymásért élnek, s ha kell, egymásért halnak!

Ez ám a szellem! Kettőből egy lett, egy az egészért és az összes ellen. Mily erő rejlik ebben, megőrizte számos hősének, egyet halljatok, megkezdem regémet.

Szkítákra támadt a idegen horda, s a hadból egyet kiszakíta. Nem tellet bele néhány óra, érkezik egy szkíta követ, ki testvére fogságát hallván, családját hagyván ugrott lóra. Az ellenség fejéhez siet, hogy megmozgasson minden követ, csak testvérét eleresszék, itt van cserébe ő, tessék! Ám a vezér többet kér nála, adja át szeme világát, hadd lássa, ezt a próbát kiállja?! Ha ez kell, ám legyen, s egy óra múlva már ketten nyergelnek hazafelé, de megállnak a határvizen. Azt mondja a szabadított testvér, értem szemed fényével fizettél, hát eztán osztozom sorsodban, szemem világát érted ajánlom, kioltom én magam! Látván ezt a hatalmas ellen, nem vonult többé a szkíták ellen. Ahol ily lelkületű harcosok vannak, ott nem lehet győztese semmilyen harcnak.

Így nyer csatát általunk Isten, Testvérem, hidd el, más kiút e világból nincsen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése