Szalagra pakolom az életet, rakom ki a kosárból szépen
sorba, számolgatom, mennyit vegyek magunknak ma. Dobálom az aprót a gépbe, úgyis
elfogy egyszer, megszakad a vonal és vége. De addig zsebeim alját térdemig
nyújtom, még bírja a fonal, az utolsó erőmmel is kitúrom a mai adagot, s holnap
újra kezdem… ebbe a korba születtem. Ám e percben beront egy fekete alak,
fegyvere tusával halántékon csap. Arra ébredek, hogy vért nyelek, odakünn
villog minden, idebenn újra él Isten. Ateisták
imákat morzsolnak, pult alatt reszketnek, fehérek, lilák és kékek… halálosan
félnek. De az a fekete, ki egyet épp most lő fejbe, ő bizony hisz Istenben…
majd széthasad fejem, akkor sem értem. Arcom a hideg kőhöz tapad, tán azt
hiszik halott vagyok, nem bántanak. Istent emleget itt mindenki, hívő és
hitetlen is őt kéri… segíts Uram!
És a fegyver tüzet szór az égbe, hogy jusson már el az üzenet végre,
baj van Atyám! Ezek itt mind vakok! Számolják azt a rohadt pénzt, és nem látja
egyik sem, hogy már rég halott! Születnek és nem élnek egy percet, gúnyolódnak,
dicsekednek, de amikor tenni kellene, be van mind szarva, nézzél rájuk uram,
mint vágóhídon a marha! Nem őket kellene megölni, jól tudom, bár megváltás lesz
nekik, nem segít a bajokon!
A fekete fegyveres tüzet nyit a tükörre, most látta csak
meg, pokolra jut örökre. Messiás akart lenni, csak nem erre született, ölni
kezdett szeretet helyett. Szeme vérbe borult, inkább lesz mártír, mint vakon
élő nyomorult. Nincs már mit tenni, ez eldöntetett, meghal itt most mindenki,
este majd megbeszéljük a Föld felett.
Ám e percben üveg robban, maró gáz ég arcomban, tűzözön
borítja el a boltot… soha nem mossák fel többé e foltot. Emberek tudatlan
szabadulnak, sokkosan feszengnek, nem mozdulnak. Híradókban megesetten
jelentik, kiszabadították a foglyokat! Újra mind szabad! Bár idő lesz, míg
feldolgozzák a sokkot, de ha kifizetett minden orvost, mindegyik lehet még
boldog, teljes értékű ember, kereshet újra pénzt, s dobálhatja tovább… valaki
mindig nyer. Véget ért a rémálom, mehet minden tovább, nem változott semmi a
világon. A terroristát kivégezték, nem maradt belőle semmi, csak egy hullát
mutatnak, feje alvadt vértócsában… meredt teste a kövön fekszik.
Könnyeimet nyelve ülök fel az ágyon, nem magam, csak a
világot sajnálom! Emberek élnek és halnak... mindebből semmit, de semmit nem
tanulnak.
2015. Január 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése