Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2015. április 14., kedd

Halál(ál)om



Szalagra pakolom az életet, rakom ki a kosárból szépen sorba, számolgatom, mennyit vegyek magunknak ma. Dobálom az aprót a gépbe, úgyis elfogy egyszer, megszakad a vonal és vége. De addig zsebeim alját térdemig nyújtom, még bírja a fonal, az utolsó erőmmel is kitúrom a mai adagot, s holnap újra kezdem… ebbe a korba születtem. Ám e percben beront egy fekete alak, fegyvere tusával halántékon csap. Arra ébredek, hogy vért nyelek, odakünn villog minden, idebenn újra él Isten. Ateisták imákat morzsolnak, pult alatt reszketnek, fehérek, lilák és kékek… halálosan félnek. De az a fekete, ki egyet épp most lő fejbe, ő bizony hisz Istenben… majd széthasad fejem, akkor sem értem. Arcom a hideg kőhöz tapad, tán azt hiszik halott vagyok, nem bántanak. Istent emleget itt mindenki, hívő és hitetlen is őt kéri… segíts Uram!
És a fegyver tüzet szór az égbe, hogy jusson már el az üzenet végre, baj van Atyám! Ezek itt mind vakok! Számolják azt a rohadt pénzt, és nem látja egyik sem, hogy már rég halott! Születnek és nem élnek egy percet, gúnyolódnak, dicsekednek, de amikor tenni kellene, be van mind szarva, nézzél rájuk uram, mint vágóhídon a marha! Nem őket kellene megölni, jól tudom, bár megváltás lesz nekik, nem segít a bajokon!
A fekete fegyveres tüzet nyit a tükörre, most látta csak meg, pokolra jut örökre. Messiás akart lenni, csak nem erre született, ölni kezdett szeretet helyett. Szeme vérbe borult, inkább lesz mártír, mint vakon élő nyomorult. Nincs már mit tenni, ez eldöntetett, meghal itt most mindenki, este majd megbeszéljük a Föld felett.
Ám e percben üveg robban, maró gáz ég arcomban, tűzözön borítja el a boltot… soha nem mossák fel többé e foltot. Emberek tudatlan szabadulnak, sokkosan feszengnek, nem mozdulnak. Híradókban megesetten jelentik, kiszabadították a foglyokat! Újra mind szabad! Bár idő lesz, míg feldolgozzák a sokkot, de ha kifizetett minden orvost, mindegyik lehet még boldog, teljes értékű ember, kereshet újra pénzt, s dobálhatja tovább… valaki mindig nyer. Véget ért a rémálom, mehet minden tovább, nem változott semmi a világon. A terroristát kivégezték, nem maradt belőle semmi, csak egy hullát mutatnak, feje alvadt vértócsában… meredt teste a kövön fekszik.
Könnyeimet nyelve ülök fel az ágyon, nem magam, csak a világot sajnálom! Emberek élnek és halnak... mindebből semmit, de semmit nem tanulnak.


2015. Január 9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése