Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2015. április 14., kedd

Nem adom


Az én napom már leáldozott, nem vagyok már aki voltam, a fénnyel erőm eltávozott. Mit adni tudtam, mind elszórtam, mit meghagytam, kevés, hogy átsegítsen a bajban. Elhullott minden levelem, meztelen állok, egy sincs már kezemben. Rossz gazda vagyok, tudom, amim van, sosem számolom. Nem gyűjtök és nem készülök, most mezítelenül fázok, s szűkölök. Nem vagyok szegény, sem gazdag, adjatok inkább a papnak, nekem nem kell, én másként egyeztem Istennel. Én is adok, s ad nekem ő is, nem szorított a nadrág, talán még bő is… nem kell hát nekem, mit takarjak, amim van, ő adta azt is. Így ülök, s várom a sötétet, az eltakar majd, ő nem kérdez. De legyőzni nem tud, azt nem hagyom, újjászületek majd a legsötétebb napon… mert a reményt, azt az egyet nem adom! 


2014.október 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése