Világnak világa hová lettél?
Aranyfénnyel leszentültél és itt hagytad nekünk, mit Atyánk adott, jót és
rosszat, a mai napot. Eltelik lassan, ám egy harcunk még hátra van, a sárkány
még az égen van. Mihály arkangyal vív véle éppen, nézd, ott van fenn a
képen. Dárdáját éppen alá teszi, s a sárkány lelkét kileheli... így zuhant a
földre, azt hittünk elhamvad örökre. Ám itt van köröttünk, egyre inkább érzem,
este jön elő, a sötétben van ébren. Bekúszik minden családba, be az ágyba, ott
van az éhes vágyba és ott van minden mérges szóban, nem osztozik a jóban.
Szétveri a családot, mérgezi a világot. Bűzös tojását az ivóvízbe ejti,
leöblíti, csak ez ne keljen ki! Igen itt van a sárkány, itt e testben, s az
angyal is itt van, mindkettő egyben... még dúl a harc az emberben. Mi lesz a
vége? Előbb sötét, korom sötét, minden mi üres volt itt esik szét. Talán lesz,
aki megmarad, talán van is már, a végét ő látja csak. A bíbor hajnalt, ami eljő
majd az új nappal... ő lesz az új világ hírhozója, félig ember, félig angyal.
2014. augusztus 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése