Számvetés

Ó, te átkozott kétarcúság! Egyszer égbe emelsz, máskor földhöz vágsz. Hát vágjál, mit bánom én, leszek még feletted az öröklét egén! Döntsél meg bár minden nap, én tudom hova tartozom, ha azt hiszed újra legyőztél tévedsz, mert még mindig tudom! Ma nem lettem szent, ahogy tegnap sem, emberként buktam el, de nem vesztettem! Mert holnap újra megpróbálom, és meglásd, egyszer még kiállom! De mára már csak ennyi maradt, a remény a víz alatt. Ha fölfelé nem mehettem, hát lefelé megyek, Nemo leszek Noé helyett. Békém ott is megtalálom, a víz alatt, hol az ember szennyét nem látom. Odalenn új világot teremtek, álmaim vizében úszom, ott, ahová el nem érhetsz, ez az én Nautilusom! A hullámokban új oratórium készül, elpusztíthatsz mindahányszor, a víz őrzi hangját, megőrzi a világnak reménységül!

2014.december 08.