Ajándékunk
Életeken
átfolyva keresem szemed,
és most itt
vagyok, kettesben veled.
Elillanhat a
múlt, nem számít a jövő,
megmeredhet
a folyton változó idő.
Elveszünk
most e végtelen pillanatban,
benned
vagyok, de lelkem moccanatlan.
Szeretkezzünk még! Ezen életünk múlhat,
Tejút
méhében fehér csillagok gyúlnak.
Mikor a
forró gázóriások szétrobbannak,
túlélői
maradunk e levegőtlen pillanatnak.
Aztán lassan
saját testünkbe visszatérünk,
és csak mosolygunk, szeretünk és élünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése