Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2019. november 7., csütörtök

Nem csak álom

Nem csak álom

Megfáradt testem ágyba fektettem,
hátrahagytam, betakarva gondosan.
Hozzád vágyik lelkem, s én engedem,
találkozzunk az ég tetején pontosan!

Itt, újra itt… kezünkben aranyszállal,
hogy ne feledjük földi kötelékünk,
amíg lelkünk újra egyként szárnyal...
mit elvállaltunk, azért visszatérjünk.

Miért is, te emlékszel, miért születtél?
Én nem, ahogy tudtam utánad jöttem,
égen – földön annyi dolgunk van még...
Atyánk adta, fényből, készre szőtten.

Gyere, bújj alá, én szépen betakarlak,
nem teher ez, még ha néha nehéz is,
jót akarunk és Ő is csak jót akarhat,
áldás az élet… ami az enyém az a tiéd is.

De most már ideje lassan visszatérnünk,
óvatosan lebegek tested fölött a fonálon,
füledbe súgva: Kössük össze földi létünk,
meglásd szebb lesz az, mint a bármily álom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése