Átfolyó
Moccanatlan víztükör kékjébe merülve,
bontjuk a fényt színekre, s aranyra, ezüstre,
mely vérünkbe kerülve útnak ered,
szívünkbe hordják össze mind az erek,
s ott a szépség örömtánccá válik,
ritmusra dobban, árad és hullámzik,
hátára veszi ápolatlan hagyott lelkünk,
idézze csak fel: az életre születtünk.
Ott, e gyakran elfeledett pillanatban,
egy könnycsepp szemünkből kibuggyan,
és ez a csepp a fényt színekre bontja,
létünk igéje ez, ahogy az Ember fia mondja:
amint a Mennyben úgy a Földön is!
mert teremtő a teremtetett ember is,
és ha e könnyét a víztükörnek adja,
áldása lesz Istenen és Isten áldása rajta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése