Áldom a napot, mely
reggel felkelt, áldom az Urat, hogy megadta a reggelt. Fényt adott ma és
meleget, lesz még sötét, fázunk majd eleget.
Áldom a szelet, mely körbefújta a Földet, hozta-vitte a felhőket. Őket is áldom, kik képet festettek az égre, fehér imákat írtak a szűz kékre.
Áldom a holdat, mely most velem szemben ragyog, vékonyka még egészen, akárcsak én vagyok. De ha fénye teljes lesz, árnyékot ad az anyagnak sötét éjjel, megtelik az éji világ a szűz fénnyel.
Áldom az Urat, hogy megkaptam e napot, tettem, mit szívem tenni hagyott, s most fáradtan bölcsőmbe rogyok.
Áldalak téged, s mindent e világon, hamarosan elnyom mindenkit az álom, és egyek leszünk újra... és áldottak, barátom!
Áldom a szelet, mely körbefújta a Földet, hozta-vitte a felhőket. Őket is áldom, kik képet festettek az égre, fehér imákat írtak a szűz kékre.
Áldom a holdat, mely most velem szemben ragyog, vékonyka még egészen, akárcsak én vagyok. De ha fénye teljes lesz, árnyékot ad az anyagnak sötét éjjel, megtelik az éji világ a szűz fénnyel.
Áldom az Urat, hogy megkaptam e napot, tettem, mit szívem tenni hagyott, s most fáradtan bölcsőmbe rogyok.
Áldalak téged, s mindent e világon, hamarosan elnyom mindenkit az álom, és egyek leszünk újra... és áldottak, barátom!
2014.szeptember 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése