Egy oldal, ahol szavakká válnak a hullámok, melyek bennem összecsapnak,
mélybe húznak, égbe emelnek. Szabad írások, szabad embereknek.

2015. április 14., kedd

Áldás


Áldom a napot, mely reggel felkelt, áldom az Urat, hogy megadta a reggelt. Fényt adott ma és meleget, lesz még sötét, fázunk majd eleget.

Áldom a szelet, mely körbefújta a Földet, hozta-vitte a felhőket. Őket is áldom, kik képet festettek az égre, fehér imákat írtak a szűz kékre.

Áldom a holdat, mely most velem szemben ragyog, vékonyka még egészen, akárcsak én vagyok. De ha fénye teljes lesz, árnyékot ad az anyagnak sötét éjjel, megtelik az éji világ a szűz fénnyel.

Áldom az Urat, hogy megkaptam e napot, tettem, mit szívem tenni hagyott, s most fáradtan bölcsőmbe rogyok.

Áldalak téged, s mindent e világon, hamarosan elnyom mindenkit az álom, és egyek leszünk újra... és áldottak, barátom!


2014.szeptember 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése