Jó volt gyereknek lenni. Anyám volt a föld és apám az erő,
mely megtartott rajt. Magam egy játszó kiscsikó, ki egyre gyorsabb,s biztosabb
magában, csak az életben hittem, nem a halálban. Vágtam a porzó havat, dagadt a
sár lábam alatt. Ahová léptem, ott nyom maradt, anyám mosolygott, apám mellkasa
dagadt. A szeretet szele nyalta pirosra arcomat, otthonom volt a világ, a
mélyre ásott isteni alap. Túl jó volt gyereknek lenni… s most bírnom kell a
falat, súlya alatt úgy érzem, létem megszakad. Fogcsikorgatva tartom, csak
nehogy eldőljön… mennyi emlék előjön. Látom apám, s már érzem mit tartott
értünk egykor, s anyámat is értem már, miért ette a fanyar vackort. Jól
emlékszem... tán nem látszik rajtam, ha mindettől mosolyom hamis, jó volt
gyereknek lenni, s remélem jó még ma is.
2014.november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése