Az én napom már leáldozott, nem vagyok
már aki voltam, a fénnyel erőm eltávozott. Mit adni tudtam, mind elszórtam, mit
meghagytam, kevés, hogy átsegítsen a bajban. Elhullott minden levelem, meztelen
állok, egy sincs már kezemben. Rossz gazda vagyok,
tudom, amim van, sosem számolom. Nem gyűjtök és nem készülök, most mezítelenül
fázok, s szűkölök. Nem vagyok szegény, sem gazdag, adjatok inkább a papnak,
nekem nem kell, én másként egyeztem Istennel. Én is adok, s ad nekem ő is, nem
szorított a nadrág, talán még bő is… nem kell hát nekem, mit takarjak, amim
van, ő adta azt is. Így ülök, s várom a sötétet, az eltakar majd, ő nem kérdez.
De legyőzni nem tud, azt nem hagyom, újjászületek majd a legsötétebb napon…
mert a reményt, azt az egyet nem adom!
2014.október
21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése