Számvetés

Mérlegre állok, tudnom kell, hogy mennyit nyomok. Azt mondják sokan, csupán szellem és anyag vagyok. Pedig aki mondja, annak is van lelke, csak ő sosem tette még mérlegre. Hát én most ráállok, s teljes súlyommal a világba kiáltok!

Emberek! Nézzetek az égre! Szent Mihály kérte, hogy szóljak... ma még én mondom, de Ő jön el holnap, s mondja mindőtök szemébe, tegyetek rendet végre! Nem élhettek így, nem hihettek tovább a gonosznak, nem, így nem lesz holnap! Megkaptunk mindent, szánkba adták a nyelvet, mellyel az ember új világot teremthet! Dédapáinkat golyó járta, nem maradt utánuk csak özvegy és árva... de a mesék bennük mindent túléltek, ezt adták tovább, ha nem volt más étek, s ebből ettünk mindannyian, mit tudnunk kell, már rég bennünk van! Vérrel kaptuk az örökséget, földre nem született hiába lélek! Hát csakugyan nincs bennetek? Akkor használjátok azt a fene nagy szellemet, mely ott lebeg színes fotókon felettetek, és mozduljatok meg már, mert csakugyan itt jön Mihály, s ha ti nem, hát ő majd rendet tesz! Leveszi a mérlegről a mázsás terhet, mit tudatlanságból az emberek rossz oldalra tettek. Igen, levesz onnan mindenkit, s felteszi lovára... de elég lesz már mára.

Nincs már idő begyógyítani a sebeket, nem, az ember már túl beteg. Már nem javítom a hibát, s nem akarok meggyőzni senkit, így nem lesz jobb a világ, úgysem hisztek nekem semmit. Már csak egyet tehetek, a jó oldalra állok, hitem itt hajtson virágot. Talán lesznek majd, kik ide átállnak, ha megérzik illatát e világnak. A szirmokból majd galamb nyílik, s fölmegy, föl az égig, s megmutatja Mihálynak, jár még egy esély a világnak!

2014. szeptember 25.