Kik vagytok ti hatalmasok, kik azt hiszitek, ha kiszúrjátok szemünk, s fülünkbe ólmot öntötök, el tudjátok venni szemünk világát, s nem halljuk majd, mit súgnak az ősök?! Gyáva férgek, ha eltüntettek minden térképet, ha megöltök mindenkit, bennünk akkor is él a hit! Újjászületik bennünk újra és újra, még ha ordítunk is minden születésnél, és nem értük semmit, akkor is mi vagyunk azok és rálépünk a régi útra! Mert bennünk van az, amitől féltek, szellemünk egyszer felébred… tudjátok jól mi lesz akkor, ezért rettegtek attól a naptól! Temessetek el csak bátran, tegyetek a föld alá élve, s megindul végre magunk, az élet lávaként tör az égbe! Nevessétek csak, ahogy vakon tapogatjuk a falat, örüljetek, mint mikor Jézust ütöttétek, hasadjon meg arcotok bőre oly széles legyen nevetéstek! Ti, régi népek... ostoba fajankók, hát azt hiszitek nem lát mindent az Isten?! Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám… elvették tőlem a múltat, de múlik már az átok, élednek a holtak! Ma még csak a föld mozog, de élet ha előtör, azt vissza többé nem nyomod! Visszatér a lovacska, hátán apánk… Istenem… feltámad hazánk!
2015. január 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése